Hírek

A kobaktök és a szaru áll a középpontjában az idei Örökségünk a Nyugat-Dunántúlon tábornak. Az Alkotóházban az idén 16 fő hat napon keresztül munkálkodik. A férfiak a faragás különböző technikáit, az asszonyok pedig a nemezelést és a hímzést sajátíthatják el a táborban. Szombat óta dolgoznak az Alkotóházban a tábor résztvevői. Van, aki kisebb használati tárgyakat készít, más komolyabb szobrokat, emlékoszlopokat farag. A szaru is népszerű alapanyag, az idén az ezekből készült tárgyak pecsétviaszolását is megtanulhatták a résztvevők. Mind a minták, mind pedig a technikák a dunántúli pásztorvilágból maradtak ránk. Sokan évek óta, akár az ország másik végéről is visszajárnak a programra. „Meg akartam tanulni ezeknek a spanyolozás technikáját. Megmondom őszintén, megfogott már maga a technika. Az első darabom, ami ott látszik, azokat készítettem. Ráment három napom, de egész komoly szaktudást igényel, meg nyugalmat. Ezt nem lehet idegesen, reszkető kézzel, olyan kicsik a minták, olyan kicsik a felületek.” - mondta egy résztvevő, Kovács Ernő. A kobaktök régen elengedhetetlen eszköze volt a pásztoroknak. Ebben tárolták a vizet vagy a bort, amit az edény a legnagyobb melegben is hűvösen tartott. Természetesen egy tök sem maradhatott díszítés nélkül, ennek az emlékét viszik tovább a népi iparművészek és az érdeklődők. A tökre kerülő minta teljes egészében akkor tárul a néző szeme elé, amikor elkészül az úgynevezett savazás. Ez hosszú, és nagy odafigyelést igénylő munka, de a végeredmény magáért beszél. „Kifejezetten a dunántúli pásztorművészetre jellemző, és annyira nem elterjedt, viszont azok, akik a pásztorművészeten belül egyéb más tárgytípusokkal is foglalkoztak – tegyük fel pásztorbotot faragtak, sótartókat, fűszertartókat készítettek szaruból, az ő ismeretségükben szerepel a kobaktök. Itt szakmán belül ez egy ismert tárgy, ebből ivóedényt készítettek, ami nem hangzott el, ugyanis a korai pásztorembereknek a vízhordója volt a kobaktök. Az oldalukon hordták, tarisznyájukon hordták, víz- és bortárolónak is használták.” - tette hozzá Fehér Vilmos Lajos Kapoli-díjas népi iparművész. A táborba elsősorban olyanok jelentkeznek, akik már évek óta foglalkoznak fafaragással. Ugyanakkor itt számos új technikát megtanulhatnak, illetve egymástól is elleshetnek különböző trükköket. A keszthelyi Népművészeti Alkotóház legnagyobb tábora az idén a Magyar Művészeti Akadémia pályázatának köszönhetően jött létre. „Nagyon fontos, hogy jól érezzék magukat, és alkotói kedvükben ki tudjanak teljesíteni ezekben a munkákban. Nagyon-nagyon nagy jelentősége van annak, hogy a Magyar Művészeti Akadémia győri régiójának a támogatásával valósíthattuk meg az idei évet. Múlt évben nem kaptunk támogatást, az idei évben kaptunk egy kis apanázst a tábor megvalósításához, így aztán nagyobb merítést tudunk tenni a magyar pásztorművészet területéből nagyon sok szakmai anyaggal tudjuk támogatni, bemutatni. Múzeumi anyagokat teszünk az asztalra a táborvezetővel, Vilmossal.” - tájékoztatott Bereczky Csaba, a tábor szervezője, fafaragó népi iparművész, az MMA rendes tagja. A férfiak mellett az asszonyoknak is kínáltak programot a táborban. Dancsecs Diána a nemezelés, Domján Zsuzsanna pedig a hímzés rejtelmeit osztja meg az érdeklődőkkel. A tábor csütörtökön zárul, de jövőre is várják a régi és az új érdeklődőket egyaránt. Regman Karola - Keszthelyi TV

Képek