Hírek

November 25. a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja,amit 2012-ben határozott meg az Országgyűlés. A történelmi Magyarország területéről közel egymillió ember, civil és katona került fogságba második világháború alatti és utáni Magyarország területéről. Közülük sokan soha nem térhettek haza. A Civil a Civilekért Egyesület szervezésében emlékeztek kedd délután a szörnyű történelmi időszakra és az áldozatokra. Konkrét tervszámokkal érkezett hazánkba 1944-ben a Vörös Hadsereg arra vonatkozóan, hogy hány embert kell a Szovjetunióba hurcolni. A vonatokat olyan emberekkel töltötték meg, akiket találomra szedtek össze, hogy évekre rabszolgamunkásként dolgoztassák a Szovjetunió különböző területein. A foglyok többsége teljesen ártatlanokból került ki, akiket különböző politikai okok miatt zártak a lágerekbe A GULAG ma is sok magyar családban egyet jelent a kegyetlenséggel, az embertelenséggel, a halállal.  A Nagy Magyarország területéről közel egymillió embert hurcoltak el. Közül 300 ezer ember soha nem tért haza.A Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabokra és kényszermunkásokra emlékeztek Keszthelyen is. A magyar történelem egyik legsötétebb foltját, GULAG-ra hurcolás körülményeit, hátterét Dr. Kovács Emőke történész idézte fel. A GULAG kutató sorstörténeteken keresztül magyarázta el a fogság viszontagságait, a hazatérés történeteinek jellemzőit. Kovács Emőke kiemelte, hogy a túlélők legnagyobb része 1949-re térhetett haza, de a politikai elítéltek helyzete akkortól vált különösen súlyossá. Létrehozták ugyanis a GULAG-on belül a politikai elítéltek koncentrációs táborait. Az azokban raboskodó mintegy 85 ezer magyar elítéltből csak öt-hatezer élte meg a szabadulást, ők zömmel 1953-ban kerültek haza, de a szovjet rehabilitációig itthon is politikai ellenségként kezelték őket."A magyar történelemben nagyon sok nehéz, tragikus fejezet van. 1944 végétől kezdődnek az elhurcolások és mondhatjuk azt, hogy amíg a magyar gulág létre nem jön. Azok a nevek, hogy Recsk, Tiszalök, Kistarcsa vagy Badacsony vagy Balatonfenyves, mert a Balaton környékén is voltak munkatáborok, tehát 1950-ig folyamatos az elhurcolás és a magyar társadalom ilyen irányú megfélemlítése." - adott tájékoztatást Dr. Kovács Emőke. A megjelentek között voltak, akik a GULAG-on elhunyt szeretteikre, hozzátartozóikra emlékeztek."Az édesanyámnak a testvére, ő volt kint. Őt ’48-ban tartóztatták le, de addigra már meg volt a párizsi békeszerződés az oroszokkal és kivitték Bécsújhelyre és ott ítélték el az oroszok 25 évre. Ebből nyolc évet töltött Vorkután."- mondta el Krupla Zoltán. A rossz idő miatt a megemlékező közösség, egy későbbi időpontban helyezi el a megemlékezés koszorúját a Várkertben lévő emléktáblánál. Hegedüs Éva - Keszthelyi Televízió

Képek